Hórusz négy fia
A balzsamozási folyamat során a tüdőt, a gyomrot, a májat és a beleket külön kezelték és tartósították, mivel ezek a nedvességben gazdag szövetek indultak a leggyorsabban romlásnak. A szív ezzel szemben szinte mindig a testben maradt, mivel az ókori egyiptomiak hite szerint a szív az értelem, az emlékezet és a lelkiismeret központja volt, amelyet az alvilágban meg kellett mérettetni. A négy eltávolított szervet különleges edényekbe, úgynevezett kanópuszedényekbe helyezték.
Az Újbirodalomtól kezdve ezeknek a kanópuszedényeknek a fedele Hórusz isten négy fiának jellegzetes alakját öltötte magára. Mindegyik védőistenség egy adott szervért felelt, munkájukat egy-egy női védőistennő segítette, és mindegyiküket egy meghatározott égtájhoz társították.
| Védőisten | A fedél fejformája | Szerv a kanópuszban | Társított istennő | Égtáj |
| Imszet | Emberi arc | Máj | Ízisz | Dél |
| Hapi | Paviánfej | Tüdő | Nebethet | Észak |
| Duamutef | Sakálfej | Gyomor | Neith | Kelet |
| Kebehszenuf | Sólyomfej | Belek | Szerket | Nyugat |
A belső szervek tartósítása
A szervek kezelése éppolyan precizitást igényelt, mint maga a test. A víztelenítés során elkövetett hibák a gázok felhalmozódása miatt a kanópuszedények megrepedéséhez vezettek.
- Minden egyes szerv külön lemosása növényi kivonatokkal és pálmaborral.
- Sós kezelés finomra őrölt nátronban az összes visszamaradt vér és szervi nedvesség felszívása érdekében.
- A kiszáradt szervek átitatása folyékony balzsamgyantával, amelyet mézgával és aromás olajokkal kevertek el.
- Minden szerv bepólyálása finom vászoncsíkokkal, gyakran apró védelmező amuletteket elhelyezve mellettük.
- Végleges elhelyezés mészkőből, alabástromból vagy fából készült kanópuszládákban a sírkamrán belül.
A Szeged, Szövő u. 7, 6726 szám alatti elemzéseink során azt vizsgáljuk, miként tért el a kanópuszedények készítése a thébai és a memphiszi uralkodók között. A lexvark tanulmányi estjeinek látogatói részletes betekintést nyerhetnek abba, hogyan szolgáltak ezek a tárgyak egyszerre spirituális igazodási pontként és biológiai tárolóként.